A Fokker-70 egy olyan repülőgép, amelyet az azonos nevű cég tervezői készítettek Hollandiában 1993-ban. Fő célja a rövid távolságú légi személyszállítás megvalósítása volt. A modell működése során az úgynevezett vállalati repülőgépek hírneve rögzült mögötte.
Egy rövid történelem
A utasszállító megalkotása 1992-ben kezdődött. A cég mérnökeinek fő célja az volt, hogy az akkoriban elavult F-28-as sugárhajtású repülőgépeket hatékony és modern modellre cseréljék.
A Fokker-70 prototípusa 1993-ban debütált a wonsdrechti repülőtérről. Egy sikeres repülési tesztprogramot követően a repülőgép az eredetileg vártnál is csendesebbnek és gyorsabbnak bizonyult.
1994. október 14-én a repülőgépet az FAA és Hollandia engedélyezte. Tíz nappal később a Ford Motor Company megkapta ennek a módosításnak az első sorozatgyártású repülőgépét.
Első vásárlók
Az újdonság a nagyközönségnek szólt1993 júniusában mutatták be egy párizsi repülési kiállítás részeként. A gyártó cég már akkor tizenöt Fokker-70 típusú repülőgépre kapott debütáló megrendelést az indonéz Sempati Air és Pelita Air Service légitársaságoktól.
Európa képviselői közül a repülőgép első megrendelője a brit British Midlands volt, amellyel 1993 novemberében megállapodást írtak alá öt repülőgép hosszú távú bérletéről. Egy hónappal később a hollandok két utasszállító repülőgépet adtak el az amerikai Mesa Air cégnek. Ezenkívül a megállapodás további hat autó további vásárlásának lehetőségét biztosította.
Főbb jellemzők
A Fokker-70 repülőgép törzse keskeny és méretei meglehetősen szerények. Különösen hossza 30,91 méter, magassága 8,51 méter. Ugyanakkor a repülőgép szárnyfesztávolsága 28,08 méter. A gép maximális felszálló tömegét 36,74 tonnában határozzák meg. A repülőgépet legfeljebb 79 utas egyidejű szállítására tervezték. A legénység két főből áll. A repülőgép 2000 kilométert meg nem haladó távolságot képes repülni.
A modell két Rolls-Royce Tay Mk.620 turbóhajtóművel van felszerelve. Mindegyik vonóereje 6290 kgf. A gép farokrészében találhatók. Az üzemanyagtartályok űrtartalma 9640 liter. A praktikus mennyezet 10 700 méterre korlátozódik. A hajó utazósebessége 850 km/h.
A repülőgép Collins repüléselektronikát használ, amely teljes mértékben megfelelARINC-700 szabvány. A repülési jellemzőkkel, a hajtóművek és a fedélzeti rendszerek működésével kapcsolatos információk hat színes digitális képernyőn jelennek meg a pilóták számára. A modell diagnosztikai rendszerrel is rendelkezik.
Szalon
Most néhány szó a Fokker-70 utasainak elhelyezéséről. Az utastér elrendezése meglehetősen egyszerű, és nagyon hasonlít a 70-80 fős repülőgépek résében lévő többi modellhez. Amint fentebb megjegyeztük, a motorok itt a farok részében találhatók, ezért ha jegyet vásárol egy ilyen módosításhoz, jobb, ha az elülső vagy a középső részt választja, ahol gyakorlatilag nincs zaj.
A gyártás vége
1995-ben, miután a Fokker cég új tulajdonos tulajdonába került, helyzete jelentősen romlott. Ráadásul a piac akkoriban uralkodó túlzsúfoltsága is negatívan hatott. Ennek eredményeként 1996 márciusában ismertté vált a cég csődje. Egy ideig a befejezetlen és megrendelt gépek befejezése folyt. 1997 áprilisában a repülőgép utolsó példányát átadták a holland KLM légitársaságnak.
A repülőgép sorozatgyártása során összesen 47 gépet szereltek össze (köztük 1 prototípust). Megjegyzendő, hogy a modell korszaka nem ért véget a gyártó csődjével, mert jelenleg a Fokker-70-es repülőgépeket több európai légitársaság is aktívan üzemelteti.
