Miután az ember elkezdte elsajátítani a mennyország kiterjedését, mindig arra törekedett, hogy a lehető legjobban javítsa a repülőgépeket, hogy megbízhatóbbá, gyorsabbá, tágasabbá tegye őket. Az emberiség egyik legfejlettebb találmánya ebben az irányban a szuperszonikus utasszállító repülőgépek. De sajnos ritka kivételektől eltekintve a fejlesztések többsége lezárult, vagy jelenleg a projekt stádiumában van. Az egyik ilyen projekt a Tu-244 szuperszonikus utasszállító repülőgép, amelyet alább tárgyalunk.
Gyorsabb, mint a hang
De mielőtt közvetlenül a Tu-244-ről kezdenénk beszélni, tegyünk egy rövid kitérőt a hangsebesség emberiség általi legyőzésének történetébe, mert ez a repülőgép az ilyen irányú tudományos fejlesztések közvetlen folytatása lesz.
A repülés fejlődésének jelentős lökést adott a második világháború. Ekkor jelentek meg a sugárhajtóműves repülőgépek valódi projektjei, amelyek képesek voltak a csavarosnál nagyobb sebesség elérésére. A múlt század 40-es éveinek második fele óta aktívan alkalmazzák mind a katonai, mind a polgári repülésben.
A következő feladat a maximalizálás voltrepülőgép sebessége. Ha a szuperszonikus gát elérése nem volt nehéz, pusztán a motorok teljesítményének növelésével, akkor ennek leküzdése jelentős probléma volt, hiszen az aerodinamika törvényei ilyen sebességeknél változnak.
A hangversenyben az első győzelmet azonban már 1947-ben arattak egy amerikai kísérleti repülőgépen, de a szuperszonikus technológiák tömeges alkalmazása csak az 50-es évek végén - a XX. század 60-as évek elején kezdődött a katonai repülésben. Megjelentek olyan sorozatgyártású modellek, mint a MiG-19, az észak-amerikai A-5 Vigilante, a Convair F-102 Delta Dagger és még sokan mások.
Utasok szuperszonikus repülése
De a polgári repülés olyan szerencsétlen. Az első szuperszonikus utasszállító repülőgép csak a 60-as évek végén jelent meg. És a mai napig csak két sorozatmodell készült - a szovjet Tu-144 és a francia-brit Concorde. Ezek tipikus hosszú távú repülőgépek voltak. A Tu-144 1975 és 1978 között, a Concorde pedig 1976 és 2003 között üzemelt. Így jelenleg egyetlen szuperszonikus repülőgépet sem használnak utasszállításra.
Sok projekt volt szuper- és hiperszonikus utasszállító repülőgépek építésére, de ezek közül néhányat végül lezártak (Douglas 2229, Super-Caravelle, T-4 stb.), míg mások megvalósítása elhúzódott. végtelenül hosszú ideig (Reaction Engines A2, SpaceLiner, Next Generation Supersonic Transport). Ez utóbbihoz tartozik a Tu-244-es repülőgép-projekt is.
Kezdje el a fejlesztést
Egy repülőgép-projekta Tu-144-est kellett volna leváltania, a Tupolev Tervező Iroda még a szovjet időkben, a múlt század 70-es éveinek elején indult. Az új utasszállító tervezésekor a tervezők elődje, a Concorde fejlesztéseit, valamint a munkában részt vevő amerikai kollégák anyagait használták fel. Minden fejlesztést Alekszej Andrejevics Tupolev vezetésével hajtottak végre.
1973-ban a tervezett repülőgép a Tu-244 nevet kapta.
Projektcélok
A projekt fő célja egy valóban versenyképes szuperszonikus utasszállító repülőgép létrehozása volt a szubszonikus sugárhajtású repülőgépekkel összehasonlítva. Előbbinek szinte egyetlen előnye az utóbbival szemben a sebességnövekedés volt. Minden más tekintetben a szuperszonikus utasszállítókat felülmúlták lassabb versenytársaik. A személyszállítás rajtuk egyszerűen nem térült ki gazdaságilag. Ráadásul veszélyesebb volt rajtuk repülni, mint egyszerű sugárhajtású repülőgépeken. Ez utóbbi tényező volt egyébként a hivatalos indoka annak, hogy az első Tu-144-es szuperszonikus repülőgép üzemeltetése alig néhány hónappal az indulás után megszűnt.
Így éppen ezeknek a problémáknak a megoldása került a Tu-244 fejlesztői elé. A repülőgépnek megbízhatónak, gyorsnak, ugyanakkor utasszállítási célú üzemeltetésének gazdaságilag jövedelmezőnek kellett lennie.
Műszaki adatok
A fejlesztésre elfogadott Tu - 244 repülőgép végső modellje a következő műszaki ésműködési jellemzők.
A repülőgép legénysége három főből állt. A kabin befogadóképessége 300 utas volt. Igaz, a projekt végső változatában 254 főre kellett csökkenteni, de mindenesetre jóval több volt, mint a mindössze 150 utas befogadására alkalmas Tu-154.
A tervezett utazósebesség 2,175 ezer km/h volt, ami kétszerese a hangsebességnek. Összehasonlításképpen ugyanez a mutató a Tu-144-nél 2300 ezer km/óra, a Concorde-nál pedig 2125 ezer km/h volt. Vagyis a gépet az elődjénél valamivel lassabban tervezték, de ennek köszönhetően jelentősen megnövelné a kapacitását, ami az utasszállításból hivatott gazdasági hasznot hozni. A meghajtást négy turbóventilátoros motor biztosította. Az új gép repülési hatótávolsága 7500-9200 km volt. Terhelhetőség - 300 tonna.
A repülőgépnek 88 m hosszúnak, 15 m magasnak, 45 m szárnyfesztávolságúnak és 965 m munkafelületűnek kellett volna lennie2.
A fő külső különbség az új repülőgép és a Tu-144 között az volt, hogy megváltozott az orr kialakítása.
Folyamatos fejlesztés
A második generációs Tu-244 szuperszonikus utasszállító megépítésének projektje meglehetősen elhúzódott, és többször is jelentős változásokon ment keresztül. Ennek ellenére a Tupolev Tervező Iroda még a Szovjetunió összeomlása után sem hagyta abba a fejlődést ebben az irányban. Például már 1993-ban, a franciaországi repülőbemutatón részletes tájékoztatást adtak a fejlesztésről. Azonban,az ország 90-es évek gazdasági helyzete nem befolyásolta a projekt sorsát. Valójában a sorsa a levegőben lógott, bár a tervezési munka folytatódott, és a bezárásáról nem érkezett hivatalos bejelentés. Ekkoriban kezdtek az amerikai szakemberek aktívan csatlakozni a projekthez, bár velük már a szovjet időkben felvették a kapcsolatot.
A második generációs szuperszonikus utasszállító repülőgépek létrehozásával kapcsolatos kutatások folytatásához 1993-ban két Tu-144-es repülőgépet repülő laboratóriumokká alakítottak át.
Bezárás vagy befagyasztás?
A folyamatban lévő fejlesztések hátterében és azon kijelentések fényében, miszerint 2025-re 100 darab TU-244-es repülőgépek üzembe helyezik a polgári repülést, ennek a projektnek a hiánya a 2013-as állami légiközlekedés-fejlesztési programból -2025, amelyet 2012-ben fogadtak el. El kell mondanunk, hogy ebből a programból hiányzott számos egyéb figyelemre méltó fejlesztés is, amelyek addig a repülőgépiparban ígéretesnek számítottak, például a Tu-444 szuperszonikus üzleti repülési repülőgépek.
Ez a tény arra utalhat, hogy a Tu-244-es projektet vagy véglegesen lezárták, vagy határozatlan időre befagyasztották. Utóbbi esetben ezeknek a szuperszonikus repülőgépeknek a felszabadítása csak jóval később, mint 2025 lesz lehetséges. Ezzel kapcsolatban azonban nem adtak hivatalos felvilágosítást, ami meglehetősen tág teret hagy a különféle értelmezések számára.
Lehetőségek
A fentiek ismeretében azt mondhatjuk, hogy a Tu-244 projekt jelenleg legalább a levegőben lebeg, sőt valószínűleg be is zárult. Hivatalos bejelentés még nem érkezett a projekt sorsáról. A felfüggesztés vagy végleges bezárás okait sem hangoztatják. Bár feltételezhető, hogy a közpénz hiányában, a projekt gazdasági veszteségében, vagy abban, hogy 30 év múlva egyszerűen elavulttá válhat, most már ígéretesebb feladatok kerülnek napirendre. Lehetséges azonban, hogy mindhárom tényező egyszerre befolyásolja.
2014-ben a médiában találgattak a projekt folytatásáról, de egyelőre nem kaptak hivatalos megerősítést, sem pedig tagadásokat.
Megjegyzendő, hogy a második generációs szuperszonikus utasszállító repülőgépek külföldi fejlesztései még nem értek el célba, és sokuk megvalósítása nagy kérdés.
Ugyanakkor, bár nincs hivatalos nyilatkozat a felhatalmazott személyektől, nem érdemes teljesen véget vetni a Tu-244-es repülőgép projektjének.
