Az emberiség rendkívül egyenlőtlenül oszlik el a Föld felszínén. Annak érdekében, hogy össze lehessen hasonlítani a különböző régiók népességének mértékét, olyan mutatót használnak, mint például a népsűrűség. Ez a fogalom az embert és környezetét egyetlen egésszé köti össze, az egyik kulcsfontosságú földrajzi kifejezés.
A népsűrűség azt mutatja, hogy hány ember él négyzetkilométerenként. Az adott körülményektől függően az érték nagymértékben változhat.
A világ átlagos népsűrűsége körülbelül 50 fő/km2. Ha nem vesszük figyelembe a jéggel borított Antarktiszt, akkor kb 56 fő/km lesz2.
A világ népsűrűsége
Az emberiség régóta aktívabban lakott terület, kedvező természeti adottságokkal. Ez egy sík terep, meleg és meglehetősen nedves éghajlat, termékeny talajok és ivóvízforrások.
A népesség eloszlását a természeti tényezők mellett a fejlődéstörténet és a gazdasági okok is befolyásolják. A korábban ember által lakott területek általában sűrűbbek, mint az új fejlesztések. Ahol a mezőgazdaság vagy az ipar munkaigényes ágai fejlődnek, ott nagyobb a népsűrűség. Az emberek „vonzása” és a kifejlesztett olaj-, gáz- és egyéb ásványi lelőhelyek, szállítási útvonalak: vasutak és utak, hajózható folyók, csatornák, nem fagyos tengerek partjai.
A világ országainak tényleges népsűrűsége bizonyítja ezen állapotok hatását. A legnépesebbek a kis államok. Monaco nevezhető az élen 18680 fő/km sűrűséggel2. Olyan országok, mint Szingapúr, Málta, Maldív-szigetek, Barbados, Mauritius és San Marino (7605, 1430, 1360, 665, 635 és 515 fő/km2), a kedvező éghajlaton kívül. rendkívül kényelmes közlekedési és földrajzi elhelyezkedéssel rendelkeznek. Ez a nemzetközi kereskedelem és a turizmus felvirágzásához vezetett bennük. Bahrein kiemelkedik (1720 fő/km2), az olajtermelésnek köszönhetően fejlődik. Az ebben a rangsorban 3. helyen álló Vatikán pedig 1913 fő/km2 népsűrűségű nem a nagy számnak köszönhető, hanem a kis területnek, ami mindössze 0,44 km.2.
A nagy országok közül Banglades egy évtizede vezet a népsűrűség tekintetében (kb. 1200 fő/km2). Ennek fő oka a rizstermesztés fejlődése ebben az országban. Ez egy nagyon munkaigényes iparág, ezért sok kezet igényel.
A „legtágasabb” területek
Ha meggondoljukA világ népességének sűrűsége országonként, egy másik pólus is megkülönböztethető - a világ ritkán lakott területei. Az ilyen területek a földterület több mint felét foglalják el.
Ritka az északi-sarkvidéki tengerek partjainál élő populáció, beleértve a szubpoláris szigeteket (Izland - valamivel több mint 3 fő/km2). Ennek oka a zord éghajlat.
Gyengén lakott sivatagi területek Északon (Mauritánia, Líbia – valamivel több mint 3 fő/km 2) és Dél-Afrika (Namíbia – 2,6, Botswana – kevesebb, mint 3,5 fő) /km2), Arab-félsziget, Közép-Ázsia (Mongóliában - 2 fő/km2), Nyugat- és Közép-Ausztrália. A fő tényező a rossz hidratáltság. Elegendő víz esetén a népsűrűség azonnal megnő, ahogy az az oázisokon is látszik.
A lakatlan területek közé tartoznak a dél-amerikai esőerdők (Suriname, Guyana – 3 és 3,6 fő/km2).
És Kanada a sarkvidéki szigetvilágával és északi erdőivel a legritkábban lakott óriásországokká vált.
Az egész szárazföldön – az Antarktiszon – egyáltalán nincsenek állandó lakosok.
Regionális különbségek
A világ országainak átlagos népsűrűsége nem ad teljes képet az emberek megoszlásáról. Az országokon belül jelentős különbségek lehetnek a fejlettség mértékében. Tankönyvi példa Egyiptom. Az ország átlagos népsűrűsége 87 fő/km2, de a népesség 99%-a a terület 5,5%-án koncentrálódik a Nílus-völgyben és a deltában. A sivatagi területeken minden emberre több négyzetkilométer jut.
Kanada délkeleti részén a sűrűség magasabb lehet100 fő/km2 és kevesebb, mint 1 fő/km Nunavutban2.
Brazíliában egy nagyságrenddel nagyobb különbség van az Amazonas ipari délkeleti része és hátországa között.
A magasan fejlett Németországban a Ruhr-Rajna régió formájában kialakul egy népességcsoport, amelyben a népsűrűség meghaladja az 1000 fő/km-t2 , és a országos átlag 236 fő/km 2. Ez a minta a legtöbb nagy államban megfigyelhető, ahol a természeti és gazdasági feltételek különböző részeken eltérőek.
Milyen a helyzet Oroszországban?
A világ népességének országonkénti sűrűségét tekintve nem lehet figyelmen kívül hagyni Oroszországot. Nagyon nagy a kontrasztunk az emberek elhelyezésében. Az átlagos sűrűség körülbelül 8,5 fő/km2. Ez 181 hely a világon. Az ország lakosságának 80%-a az úgynevezett Fő települési zónában (az Arhangelszk-Habarovszk von altól délre) koncentrálódik, melynek sűrűsége 50 fő/km2. A sáv a terület kevesebb mint 20%-át fedi le.
Oroszország európai és ázsiai részei élesen különböznek egymástól. Az északi szigetvilág szinte lakatlan. Megnevezheti a tajga hatalmas kiterjedését is, ahol több száz kilométer lehet egyik lakástól a másikig.
Városi agglomerációk
A vidéki területeken általában nem olyan magas a sűrűség. A nagyvárosokban és agglomerációkban azonban rendkívül magas a lakosság koncentrációja. Ez a sokemeletes épületeknek, valamint a rengeteg vállalkozásnak és munkahelynek köszönhető.
A világ városainak népsűrűsége is változó. Mumbai "legközelebbi" agglomerációinak listájának élén áll (több mint 20 ezer ember négyzetkilométerenként). A második helyen Tokió áll 4400 fő/km-rel2, a harmadik helyen Sanghaj és Jakarta áll, csak kis mértékben a második helyen. A legnépesebb városok közé tartozik még Karacsi, Isztambul, Manila, Dhaka, Delhi, Buenos Aires. Moszkva ugyanazon a listán van 8000 fő/km-el2.
A világ országainak népsűrűségét nem csak térképek segítségével, hanem a Földet az űrből készített éjszakai fényképekkel is jól el tudja képzelni. A rajtuk lévő fejletlen területek sötétek maradnak. És minél fényesebben van megvilágítva egy terület a föld felszínén, annál sűrűbben lakott.
