Az emberiség hajnala óta az emberek folyamatosan harcolnak egymással a hatalomért és a gazdagságért, új földekért és valakik politikai ambícióiért. De a hatalmas számú kisebb és nagy csaták között vannak olyanok is, amelyek nemcsak az egyes népek történelmét befolyásolták, hanem megváltoztatták a civilizáció fejlődésének vektorát is.
Ezek között szerepel a római légiók veresége a teutoburgi erdőben (i.sz. 9.). Ez a csata örökítette meg a Cherusci törzs vezetőjének, Arminiusnak a nevét, akit több mint három évezred óta a német nép nemzeti hősének tartanak.
A csata háttere
Az új korszak 1. századának kezdete a Római Birodalom virágkora, amely sikeresen hódított meg újabb és újabb területeket, számos törzset és nemzetiséget leigázva. És nem csak a légiósok katonai erejében van a dolog, hanem a merev államhatalom és bürokrácia megszervezésében is az elcsatolt területeken.
A különbözőek és a háborúskodók meghódítása és leigázásaa germán törzsek nem jelentettek nehéz feladatot Róma számára.
Augusztus császár uralkodása alatt a birodalom hatalma a Rajnától az Elbáig terjedt. Itt egy Németország nevű tartományt alapítottak, egy Róma által kinevezett kormányzó irányította az udvart és intézte az ügyeket, a rend fenntartásához 5-6 légió is elég volt.
A helyzet megváltoztatása
A római helytartónak, az intelligens és előrelátó Secius Saturinusnak nemcsak sikerült leigáznia a germán törzsek többségét, hanem a birodalom oldalára vonzotta vezetőiket is, akiknek hízelgett a figyelme. hatalmas erő.
Viszont Publius Quintilius Var, aki Szíriából érkezett a német tartományba, ahol az elkényeztetett élethez, szolgalelkűséghez és áhítathoz szokott, Saturint váltotta kormányzóként. A helyi törzseket ártalmatlannak tartotta, országszerte szétszórta a neki alárendelt légiókat, és többet törődött az adó beszedésével. Rövidlátó politikája vezetett oda, hogy a teutoburgi erdő több ezer válogatott római katona sírjává vált.
A római helytartó meggondolatlanságának következményei
Var figyelmen kívül hagyva a helyi lakosok elégedetlenségét, ragadozó adókat és római törvényeket vezetett be, sok tekintetben ellentétes a németek szokásjogával, amelynek normáit szentnek tekintették.
Az idegen törvények betartására való hajlandóságot erősen elfojtották. A szabálysértők halálbüntetést vártak, és botokkal sértegették a szabad németek büntetését.
Egyelőre felháborodás és tiltakozása közemberek láthatatlanok voltak, különösen azért, mert a törzsek római luxustól elcsábított vezetői hűségesek voltak mind a kormányzóhoz, mind a császári hatóságokhoz. De hamarosan a türelmük véget ért.
A kezdetben szervezetlen és spontán tiltakozást a Cherusci törzs ambiciózus vezetője, Arminius vezette. Ez egy nagyon figyelemre méltó személy volt. Fiatalkorában nemcsak a római hadseregben szolgált, hanem lovas és polgári státuszt is kapott, mivel bátorság és intelligencia jellemezte. Quintilius Varus annyira biztos volt odaadásában, hogy nem akarta elhinni a közelgő lázadásról szóló számos feljelentést. Sőt, szeretett Arminiusszal lakmározni, aki kiváló beszélgetőpartner volt.
Vara utolsó túrája
A 9. évben történtekről, amikor Varus légiói bevonultak a teutoburgi erdőbe, Dio Cassius „római történelméből” tanulhatunk. A történészek szerint ez a terület valahol az Ems folyó felső folyásánál volt, amelyet akkoriban Amisia néven ismertek.
Idén ősszel Varus elhagyta kényelmes nyári táborát, és három légióval elindult a Rajna felé. Az egyik változat szerint a kormányzó egy távoli germán törzs lázadását akarta leverni. Egy másik szerint Quintilius Varus szokásához híven egyszerűen visszavonta csapatait a téli szállásokra, így a hadjárat alatt nagy konvoj kísérte.
A légiósok nem siettek, mozgásukat nemcsak a megrakott szekerek, hanem az őszi esőzések által kimosott utak is késleltették. A sereget egy ideig Arminius különítménye kísérte,aki állítólag részt akart venni a lázadás leverésében.
Teutoburgi erdő: a római légiók veresége a németektől
A heves esőzések és a viharos patakokká ömlött patakok arra kényszerítették a katonákat, hogy szervezetlen egységekben mozogjanak. Arminius ezt kihasználta.
Harcosai lemaradtak a rómaiak mögött, és Wesertől nem messze megtámadtak és megöltek több szétszórt légióscsoportot. Eközben a teutoburgi erdőbe már behatoló vezető különítmények váratlan akadályba ütköztek kidőlt fák miatt. Amint megálltak, a sűrű bozótból lándzsák repültek feléjük, majd germán katonák ugrottak ki.
A támadás váratlan volt, és a római légiósok nem szoktak az erdőben harcolni, így a katonák csak visszavágtak, de Varus parancsára, aki ki akart jutni a szabadba, tovább haladtak..
A következő két nap során a rómaiak, akiknek sikerült elhagyniuk a teutoburgi erdőt, visszaverték az ellenség végtelen támadásait, de vagy azért, mert Varus nem volt képes határozott lépésekre, vagy azért, mert számos objektív. okok miatt soha nem indultak ellentámadásba. Az időjárás is közrejátszott. A szakadatlan eső miatt a rómaiak pajzsai beáztak és teljesen elviselhetetlenek lettek, az íjak pedig alkalmatlanok voltak a lövésre.
Verés a Dere Gorge-ban
De a legrosszabb még hátra volt. A római légiók elhúzódó verésének véget vetett a sűrű erdővel benőtt Der Gorge-i csata. A lejtőkről özönlő számos német különítmény kíméletlenül megsemmisítette a pánikszerűen rohanó légiósokat, ésa csata vérengzéssé változott.
A rómaiak kísérlete, hogy kitörjön a szurdokból vissza a völgybe, nem járt sikerrel – az utat saját konvojuk zárta el. Ebből a húsdarálóból csak a legátus Vala Numonius lovasságának sikerült kiszabadulnia. A sebesült Quintilius Var felismerve, hogy a csata elveszett, öngyilkosságot követett el, és kardra vetette magát. Számos más tiszt követte példáját.
A légiósok közül csak néhánynak sikerült kiszabadulnia a szörnyű német csapdából, és a Rajnához menni. A hadsereg nagy része megsemmisült, ugyanez a sors jutott a konvojjal utazó gyermekes nőkre is.
A csata eredményei
A csata következményeit aligha lehet túlbecsülni. A római légiók veresége a teutoburgi erdőben annyira megrémítette Augustus császárt, hogy még a német testőrséget is feloszlatta, és elrendelte az összes gall kiutasítását a fővárosból, attól tartva, hogy követik északi szomszédaik példáját.
De nem ez a lényeg. A teutoburgi erdőben vívott csata véget vetett a németek Római Birodalom általi hódításának. Néhány évvel később Germanicus konzul három hadjáratot indított a Rajnán át, hogy elnyomja a lázadó törzseket. De ez inkább bosszú volt, mint politikailag indokolt lépés.
A légiók soha többé nem kockáztatták meg, hogy állandó erődítményeket létesítsenek német földeken. Így a teutoburgi erdőben vívott csata megállította a római agresszió terjedését északra és északkeletre.
E csata emlékére, amely megváltoztatta a történelem menetét, 1875-ben Arminiusnak 53 méter magas szobrot állítottak Detmold városában.
Film "Herman Cheruska – Csata a teutoburgi erdőben"
Sok könyvet írtak a csata történetéről, köztük vannak szépirodalmi könyvek is, például Luis Rivera "Légiósa". 1967-ben pedig film készült a leírt cselekmény szerint. Ez bizonyos mértékig szimbolikus kép, mert Németország (akkor még Németország) és Olaszország közös produkciója. Az együttműködés fontossága akkor válik világossá, ha figyelembe vesszük, hogy Olaszország valójában a Római Birodalom örököse, Németországban pedig a fasizmus idején minden lehetséges módon dicsérték a nemzeti hősnek tartott Arminius győzelmét.
A közös projekt eredménye egy történelmi pontosságú film volt, amely a teutoburgi erdőben vívott csatát mutatja be. Nemcsak ezért vonzó a közönség számára, hanem olyan színészek tehetséges játékáért is, mint Cameron Mitchell, Hans von Borsodi, Antonella Lualdi és mások. Ráadásul ez egy nagyon dinamikus és látványos kép, és a számos csatajelenet felvétele is csodálatra méltó.
