Több mint háromezer év telt el Salamon király uralkodása óta. Alatta egy fenséges Templom épült, ahol a zsidó népnek szent ereklyéket őriztek. Az épület egy magas hegy tetején épült. Az építészek, akik ezen a konkrét projekten dolgoztak, azzal az ötlettel álltak elő, hogy fehér kő monolitokból széles, gyönyörű lépcsőt fektessenek a templomba. Az eredmény igazi csoda volt!
Az épületet nem a király emlékműveként, hanem Isten szent helyeként hozták létre, hogy az isteni kinyilatkoztatásokat közelebb hozza az emberekhez. Az állam történelme során a templomot elpusztították, helyreállították, újra elpusztították. De a szent helyet mégis sikerült megőrizni – és a mai napig minden zsidó szívét azonosítja. A sírfalat (a templom nyugati fala) pedig a modern világban a múlt és a jövő reményének szimbólumaként tartják számon.
Érdemes elmondani, hogy kezdetben a Siratófal nem rendelkezett különleges szentséggel. Ez csak egy védekező építmény volt a Templomhegy körül. Később Heródes király erősíteni kezdte, végül megbízható és erős erődítményt hozott létre. Ma a jeruzsálemi Sírófal, amelyet emberek ezrei építettek több mint két évezreddel ezelőtt, az újjászületés szimbóluma, a nép minden vágyának megtestesítője, akiknek Izrael a szülőföldje. Ennek a helynek a szentsége csak nőtt az évek során. Nemzedékek követték egymást, és a védelemre épített építmény a zsidók szilárd lelkületének jele lett.
Valamikor a sírófal Izraelben egy városi utca része volt. Emberek laktak itt, kereskedelmet folytattak. Senki sem imádkozott a közelében – a hívők szívesebben tették ezt a falak közelében a város déli és keleti részén. Az a tény, hogy ez a hely az egész izraeli nép szentélyévé válik, senki sem gondolhatta. A sírófal a 16. században kapott általános elismerést, abban az időben, amikor Jeruzsálem az Oszmán Birodalom alá került. Ekkor kezdődött az építkezés új története. Ma minden zsidó zarándokhelye, a hagyomány szerint évente háromszor kell ide jönniük.
Általánosságban elmondható, hogy a Sírófalnak nagyon gazdag, néha tragikus története van. 1948-ban, az izraeli függetlenségi háború idején a szent helyet elfogl alta a jordán légió. Bár az 1949-ben kötött fegyverszünet értelmében zsidók is látogathatták, a gyakorlatban ezt aligha tartották tiszteletben. Csak 1967-ben az izraeli hadsereg ejtőernyősei a hatnapos háború alatt felszabadították Jeruzsálemet, és ezzel egy időben a nyugati falat. Végül mindenkinek, aki akart, lehetősége nyílt a szent hely közelében imádkozni. A sírófal mindenki számára elérhető.
Ma bármikor láthatsz itt imádkozó embereket. Zarándokok és turisták ezrei keresik fel Izraelt, hogy megérintsék a szentélyt, kérjék a Mindenhatóta legbensőségesebb, hogy egy cetlit hagyjunk a kövek között Istenhez intézett kéréssel. A hagyomány szerint imádkozni a férfiak balról, a nők pedig jobbról közelítik meg a Falat. A grandiózus zsinagóga az izraeli ég alatt a zsidó nép mindenféle szertartásának és szertartásának helyszíne is. A Fal előtti téren az állami ünnepségek adnak otthont, és az izraeli hadsereg újoncai tesznek itt esküt.
