A Paraná Dél-Amerika második leghosszabb folyója. E mutató szerint a második az Amazon után. Ez mentén halad át részben olyan három állam határa, mint Argentína, Brazília és Paraguay. A Parana folyó részletesebb leírása a cikk későbbi részében található.
A név eredete
E vízi út nevének több fordítása is létezik. Ezek közül a legnépszerűbb a "olyan hatalmas folyó, mint a tenger". Egy másik jól ismert név a „szerencsétlenség folyója” volt. Az egyik ősi indián törzs a számos viharos vízesés miatt nevezte el így. A történelmi információkban gyakran megtalálható a "tenger anyja" név. Általánosságban meg kell jegyezni a következő tényt: bármilyen neve is legyen ennek a vízfolyásnak egyik vagy másik törzstől, mindenesetre a Parana folyó zord természetét, erejét és az emberek életében betöltött nagy jelentőségét hangsúlyozta.
Nyitás
Általában úgy tartják, hogy egy Juan Diaz de Solis nevű spanyol utazó fedezte fel. Ő volt az első európai, aki meglátogattaszáj. Ez 1515-ben történt. Csak öt évvel később Magellán látogatott ide. S. Cabot 1526-ban részletesen megismerkedett a terület adottságaival. Ráadásul ő lett Európa első képviselője, akinek sikerült bejutnia a szájba.
Földrajzi elhelyezkedés
A Parana folyó forrása a brazil fennsík déli részén, torkolata az Atlanti-óceán partján, a La Plata-öbölben található. Ennek a vízi útnak a teljes hossza 4380 kilométer. Ami a medence területét illeti, ez 4250 négyzetkilométer. Mint fentebb megjegyeztük, a vízi artéria három állam területét érinti, amelyek részben természetes határukat jelentik. A felső folyást magas küszöbök jellemzik. Ezenkívül vízesések is vannak.
Szivárgás
A Paraná Brazíliából származik. A Rio Grande és a Paranaiba folyók találkozásánál keletkezik. Ettől a pillanattól kezdve a víz áramlása S alto del Guaira paraguayi városa felé halad. Korábban volt egy azonos nevű vízesés, amelynek magassága elérte a 33 métert. 1982-ben azonban a helyére felépítették az Itaipu vízierőművet gáttal, amely sokáig a bolygó legnagyobbja maradt. Ugyanitt Brazília Paraguayjal határos. Ezt követően a Parana folyó iránya délre, és még később - nyugatra fordul. Ez így megy 820 kilométeren keresztül. Ezen a helyen épült a második legnagyobb vízerőmű. "Yasireta"-nak hívják, és 1994-ben helyezték üzembe. Meg kell jegyezni, hogy ez egy közös argentin-paraguayi projekt.
A legnagyobb mellékfolyójával (a Paraguay folyóval) való összefolyás után a Parana délre fordul. Továbbá Argentínában a szélessége eléri a három kilométert. Santa Fe tartományban az áramlás kissé eltér kelet felé, majd az utolsó szakaszba lép. A hossza körülbelül 500 kilométer. Rajta a Parana folyó folyásának természete nagyon nyugodtnak nevezhető. Az Atlanti-óceán felé haladva a vízi artéria számos ágra és csatornára kezd felbomlani. Ennek eredményeként tovább képződik egy delta, melynek szélessége meghaladja a 60 kilométert, hossza pedig 130 kilométer. Közvetlenül beleömlik az Uruguay-folyó, amely után két erős patak hozza létre a Rio de la Plata világhírű torkolatát.
Vízrendszer és éghajlati jellemzők
A Parana folyót túlnyomórészt eső táplálja. A legnagyobb árvíz időszaka januártól májusig tart. Bőséges nyári esőzések jellemzőek arra a területre, ahol a medence felső része található. Júniustól augusztusig másodszor következik be erős vízszintugrás. A medence nagy részén évente átlagosan akár kétezer milliméter csapadék hullik. Általában a vízszint egyenetlen. Az éves vízhozam körülbelül 480 köbkilométer. Az Atlanti-óceánba szállított üledékek mennyisége is meglehetősen lenyűgöző. Évente eléri a 95 millió tonnát. Nyomuk a parttól akár 150 kilométeres távolságban is látható. A száj tölcsér alakúalak. Maga az óceán kijárata egy belső és egy külső zónából áll. Közülük az első eléri a 180, illetve 80 kilométeres hosszúságot és 80 kilométeres szélességet. A vize friss. Ami a mélységet illeti, nem haladja meg az 5 métert. Az említett zónák közül a másodikra a sós tengervíz túlsúlya és a 25 méteres mélység jellemző.
Szállítás
A tengeri hajók más hajókkal együtt, amelyek merülése nem haladja meg a 7 métert, akár 640 kilométeres távolságból is behatolhatnak a torkolatba az argentin Rosario város kikötőjébe. A Parana folyót nagy vízenergia-potenciál jellemzi. Teljes értékét 20 GW-ra becsülik. Az Urubupunga-vízesés területén nagy vízerőmű-komplexum épült. A folyón épült legnagyobb kikötők: Rosario, Pasados és Santa Fe.
Népességi érték
Ez a vízi artéria nagy jelentőséggel bír a lakosság életében. A szárazföld szinte teljes déli része elválaszthatatlanul kapcsolódik hozzá. Nem meglepő, hogy számos argentin, brazil és paraguayi város található rajta. Az egyik legjelentősebb közülük kétségtelenül Buenos Aires. Lakossága meghaladja a hárommillió főt. Rajta kívül még több város épült a partokon, amelyekben több mint háromszázezer ember él, valamint sok kis falu és község. A Parana folyó halászok ezreit táplálja. Mindez együtt nemcsak egy hatalmas agglomerációt, hanem egy egész makrogazdasági régiót hoz létre.
Flora és fauna
A folyó a növény- és állatvilág számos képviselőjének élőhelye. A vízterületen található nemzeti parkok területén élnek olyan állatok és növények, amelyek szinte kih alt fajok közé tartoznak. Jaguárok, hangyászok, vaddisznók, tapírok élnek a Parana-parti zöld erdőkben. Több mint egy tucat madár- és rovarfaj él itt. Amint fentebb említettük, hatalmas számú hal található a vizekben. Itt annyi van belőle, hogy a fogást ipari méretekben végzik.
Turisztikai látványosság
A Parana folyó minden évben rengeteg turistát vonz. Vizeinek egyik legérdekesebb helye az Iguazu, egy vízesés, amely Argentína és Brazília határán található. Az indiánok nyelvéről lefordítva neve „nagy víz”-et jelent. Önmagában is elragadó látvány. A helyzet az, hogy itt a patkó alakú lépcsőt alakított ki a vízfolyás, amelynek szélessége körülbelül három kilométer. Így a vízesést teljes egészében csak a repülőgép ablakából láthatja. Megjegyzendő, hogy mindkét ország, amelynek területén található, nemzeti parkká nyilvánította a szomszédos, érintetlen, festői erdőkkel borított területeket. Ugyanaz a név, és mindkettő az UNESCO Világörökség része.
