A Kr. e. 5. századról. Azerbajdzsán és Dél-Dagesztán területén Kaukázusi Albánia néven állam jött létre. Ezt az országot a jelenlegi dagesztáni lezgin nyelvű népek ősei lakták. Meg kell jegyezni, hogy Dagesztán földrajzi határainak végleges kialakulása csak a huszadik század 60-as éveiben, a szovjet időszakban történt. Ekkor csatolták Dagesztán északi régióit, ezért nem minden jelenleg Dagesztánban élő nép tartozik a kaukázusi Albánia lakosainak fajtiszta leszármazottaihoz.
Számos politikai esemény zajlott le Albánia ősi államában – történelmét még mindig félreérthetően értelmezik a tudósok.
Az ország kezdetben huszonhat királyságból álló konföderációként alakult, de a 12. században kis fejedelemségekre bomlott fel, és ebben a formában egészen a Kr.u. 17. századig létezett, mígnem az Orosz Birodalom része lett.. Arab történelmi források azt állítják, hogy az utolsó politikai entitás, amely folytatta a hagyományokataz ókori kaukázusi Albánia, a mai Azerbajdzsán volt (az ókorban Arran történelmi régiója).
Dagesztán területén a IV. században a felvidékiek vagy királyok tizenegy vezetője, valamint a lékek királya uralkodott. A 6. század legelején a kaukázusi Albánia több politikai társaságra oszlott, amelyek Dagesztán területének különböző részein éltek. Dagesztán déli részén, a hegyekben, a Samur folyótól délre élt Lairan. A Derbenttől délre fekvő fennsíkon Muskut lakta. A Samur folyótól északra fekvő területet, valamint a Gyulgerychay folyó medencéjét Lakz választotta (a mai lezginek, rutulok, agulok stb.). És Derbenttől északnyugatra, a Rubas folyó közelében élt a Tabasaran egyesület.
Derbent Emirátus Kaukázusi Albánia állam része volt. A Kaszpi-tengeri kereskedelmi útvonalon alakult ki, központja Derbent városa volt. Ez volt a Kaszpi-tenger térségének fő kereskedelmi központja, és rövid ideig a főváros is (Albánia később egy másik fővárost is felvásárolt, mivel Derbent állandó rajtaütései „északról”).
Derbent után a kaukázusi Albánia fővárosa Kabala (Kabalaki) városa lett, melynek romjai máig fennmaradtak Azerbajdzsánban. Miután az Azerbajdzsán Köztársaság áttért a latin ábécére, az orosz „K” betűt a latin „Q” váltotta fel, ezért a Lezginek ősi fővárosát nem Kabalának, hanem Gabalának hívták (a Gabala radarállomást a Orosz Föderáció).
A civilizációk, a migrációs és karavánútvonalak kereszteződésében, a kaukázusi Albániában, valójábanfolyamatosan kénytelen megvédeni függetlenségét. Albánia háborúban állt a rómaiakkal (Pompeius és Crassus legendás hadjáratai a Kaukázusba), a szászáni Iránnal, a hunokkal, arabokkal, kazárokkal és türk törzsekkel, akiknek ennek ellenére sikerült végleg elpusztítaniuk a Kaukázusi Albániát mint államot.
A Lezgin népek is nehéz időket éltek át a huszadik század 50-60-as éveiben. Dagesztán uralkodó "elitje" az összuniós népszámlálás előestéjén megosztotta őket, és minden nemzetiségnek "szuverenitást" ígért. De ebből a „szuverenitásból” a Lezgin népek csak a vesztesek voltak, mert. csak negyven évvel később, a Szovjetunió összeomlása után sikerült megszerezniük a megígért ábécét. Ezek az évek mind megíratlanok maradtak, mert. Lezgi anyanyelvük helyett az új „anyanyelvet” – oroszt – kénytelenek használni.
