Szentpétervárt az egyik legszebb városnak tartják. Hangulatos, csendes, csatornákkal teli utcáit csodálatos hidak kötik össze. Sőt, sokuknak ősi történelmük van, és időtlen idők óta léteznek. A Fontankán található Anichkov híd Szentpétervár egyik leghíresebb hídja. Nagy Péter uralkodása idején kezdték építeni, 1715-ben. Hosszú története során a fontankai átkelőt többször átépítették, és csak hetven évvel később jelent meg végleges változatában.
Kezdetben az Anicskov-híd meglehetősen egyszerű faszerkezet volt. A támasztékokat közönséges deszkákkal kárpitozták és kőrusztikára festették. Az építkezést M. Anichkov mérnök felügyelte, akinek tiszteletére az épületet elnevezték. Akkoriban ez a híd volt Szentpétervár déli határa, ezért sorompó volt rajta, és volt egy előőrs is, ahol ellenőrizték a látogatók iratait és beszedték a díjakat. A hajózás fejlődésével kapcsolatban 1721-ben az Anichkov-híd voltjavított. Középső része emelős lett, ami lehetővé tette a kis vitorlás hajók elhaladását. Ez a híd nagy jelentőséggel bírt a fiatal város fejlődése szempontjából, hiszen ez kötötte össze az Alekszandr Nyevszkij-kolostort az Admiralitással.
Nyirkos éghajlaton a fa szerkezet meglehetősen gyorsan leromlott, ezért úgy döntöttek, hogy kőre cserélik. A francia J. Perrone által tervezett új háromnyílású szerkezet állítható középrésszel, tornyokkal és emelőszerkezetes láncokkal rendelkezett. Más szentpétervári kőhidak is ennek az elvnek megfelelően épültek, ezekről a képek fentebb találhatók.
Idővel a város nőtt, és a Nyevszkij Prospekt is bővült. A régi kereszteződések szűknek bizonyultak a nagy utcákhoz, ezért újra kellett őket építeni. A híd új rekonstrukciója 1841-ben történt (I. Butats mérnök vezetésével). Mára sokkal szélesebb lett, a fesztávok téglából készültek, a támasztékok gránit kivitelezésűek. Ráadásul az Anicskov-híd megszűnt felvonóhíd lenni. A kerítés díszrácsán a híres német építész, K. Schinkel rajzait használták fel. Tornyok helyett szobrok jelentek meg az átkelőnél - P. K. szobrászművész alkotása. Klodt.
Az építész alkotásai egy bizonyos logikai sorozatot alkottak egymás között, aminek a lényege a címben – „Lószelídítők” – tükröződik. A szobrok mindegyike az emberek elemekkel vívott küzdelmének egy bizonyos szakaszát és a felette való tagadhatatlan győzelmet szimbolizálta. Ünnepélyesaz építmény megnyitására 1841 novemberében került sor. A munka minősége azonban nagyon nem volt kielégítő, néhány évvel később a boltozatok deformációját fedezték fel. A huszadik század elején az átkelő állapota teljesen fenyegetővé vált. Aztán 1906-ban ismét felmerült az Anicskov-híd újjáépítésének kérdése. A szerkezet megerősítését P. Shchusev építész irányításával végezték.
Miután a híres szobrok nem egyszer elhagyták a helyüket. Így 1941-ben, amikor a fasiszta betolakodók megtámadták a várost, az emlékműveket az Anichkov-palota közelében lévő kertben lévő gödrökben rejtették el. Csak 1945-ben tértek vissza a talapzatra.
Szentpétervár sok emlékezetes történelmi eseményen ment keresztül. Az Anichkov-híd, az Admiralitás, a Péter és Pál-székesegyház és sok más látnivaló a város fejlődésével és fejlesztésével kapcsolatos átalakulások akaratlan tanúi.
