A 12. században Krisztus születése óta Oroszországban viszonylag nyugalom uralkodott, az egyházközségekben imádkoztak, jámborságot szolgáltak ki, az emberek szántóföldi műveléssel foglalkoztak. Mindegyiket Andrej Bogoljubszkij nagyherceg, Jurij Dolgorukij fia irányította jó kincstárral és a nép engedelmességével. Csak egy dolog zavarta Vlagyimir uralkodóját: nem volt méltó temploma. Jó értelemben irigyelte a kijevi hercegeket, akik felépítették a Sophia-katedrálist. A fejedelmi ambíciók nem tűntek el nyomtalanul, Andrej Bogolyubszkij minden országból összegyűjtötte a mestereket azzal a megbízással, hogy a többitől eltérően építsenek egy fehér kőtemplomot. A Barbarossa Frigyes által képviselt Római Birodalom is elküldte gazdáit Andrej herceghez. És 1158-ban az építészek elkezdték építeni a Nagyboldogasszony-székesegyházat Vlagyimirban. A székesegyház jó kőből épült, az ára magas, de sok évszázada. A templom öt kupolával készült, mély hajóval. Fejük fölött sorban haladtak a zakomarák, megkoronázva a második szint húsz íves ablakát. A bejáratokat masszív tölgyfa ajtók zárták, és ezek az ajtók aranyozottak. Keletről a katedrálist három apszis egészítette ki, egy nagy központi- a főoltárkápolna és két kisebb. A székesegyházban nem volt harangláb, a közelben épült egy ritka építészeti szépségű harangtorony. A harangtorony szervesen kiegészíti a Nagyboldogasszony-székesegyházat, aranyozott kupoláját magas tornya koronázza, a zakomar helyén pedig háromszög alakú oromfalak találhatók.
Először is Andrej Bogolyubszkij gondoskodott arról, hogy a vlagyimiri Nagyboldogasszony-székesegyház magasabbra épüljön, mint a kijevi Sophia-székesegyház. A herceg megelőzni akarta a kijevi uralkodókat. Így is történt, a Vlagyimir Mennybemenetele székesegyház magassága több mint 32 méter, ami több méterrel magasabb, mint a Szent Zsófia. Politikailag pedig a grandiózus templom bizonyos előnyöket biztosított Andrej hercegnek a Kijevvel való hallgatólagos rivalizálásban. A fehér kőből készült Nagyboldogasszony-székesegyház számos hasonló oroszországi templom őse lett. Építészetének tökéletessége a moszkvai Kreml Nagyboldogasszony-székesegyházában tükröződött. Néhány kontúrt Fioravanti Arisztotelész használt projektjében.
Vlagyimir Nagyboldogasszony-székesegyháza egy új egyházi hagyomány – a kőfaragás – kezdetét jelentette. Falára három cselekményt faragtak: "Nagy Sándor mennybemenetele", "Tűzben lévő fiatalok" és "Sebaste negyven mártírja". A fénykor a fehér kőfaragásra várt. A Nagyboldogasszony székesegyház díszítésében való sikeres alkalmazásának köszönhetően ez a technika azonnal elismerést kapott. Amíg a Nagyboldogasszony-székesegyház épült, Vladimir-grad lélegzetvisszafojtva figyelte. Amikor az építkezés befejeződött, a katedrális teljes pompájában megjelent Vlagyimir népe előtt. Az aranyozott központi kupola vakítóan szikrázott, az összes bejárati ajtó is aranyozott.
A templom belseje sok mintától csillogott, drágakövekkel és gyöngyökkel bélelve. Különféle edények és kellékek az istentisztelethez készültek tiszta aranyból és ezüstből. Egyetlen orosz templomnak sem volt ilyen gazdag pompája. A katedrális egész dekorációját a luxus bélyegezte meg. Hasonló templom csak Jeruzsálemben volt - Salamon király templomában. Maradt, hogy a Nagyboldogasszony-székesegyháznak lelki életet adjon - az ikonosztázt. Az ikonok megfestésére a híres Andrej Rubljovot és Danyiil Csernijt hívták meg. 1161-ben festettek ikonokat. És 1162 elején a Vladimir székesegyház ikonosztázt kapott. Amikor minden készen állt, a katedrálist megnyitották az istentiszteletre. A plébánosok féltek átmenni a tornácon, a templomban a keleti luxustól való félelem nem engedte az embereket könnyedén lélegezni. Az istenfélő nyáj buzgón imádkozott, és óvatosan nézte az arany csészéket és csillárokat.
1185-ben bajok jöttek. Szörnyű tűz ütött ki, amely elpusztította a katedrális összes fa részét, és elszenesítette a fehér kőművet. A templom helyreállítása lehetetlen volt, és egy idő után az építészek kívülről új falazattal borították be a Nagyboldogasszony-székesegyházat, egyfajta tokba zárva. Sok évnyi munka után a templom új külsőt kapott. Esztétikailag nem romlott, hanem jelentősen megnőtt a mérete. Jelenleg Vlagyimir Nagyboldogasszony-székesegyháza az UNESCO védelme alatt áll, és szerepel az egyházi építészet legjelentősebb emlékeinek nyilvántartásában.
