A szamovárok, fegyverkovácsok, harmonikák és mézeskalácsok városa, a balkezesek szülőhelye – a kézművesek orosz földje. Mindez Tula városa, amelynek múzeumai és látnivalói a történelmi központjában találhatók. A város rendkívül kényelmes az utazók számára: a fővárostól három órányira található, és Oroszország déli irányú vasúti és közúti útvonalain áll.
Hol kezdjem a tanulást
Tula a mai mércével mérve elég nagy. Ennek ellenére a fő látnivalók mindössze egy nap alatt láthatók. A várossal való ismerkedést jobb a Tula Kremlből kezdeni. Ezt követően végigsétálhat az ősi utcákon, amelyeknek fegyvernevük van. És persze feltétlenül látnia kell a három legkülönlegesebb látnivalót: a Tula mézeskalács múzeumát, a szamovárokat és a fegyvereket.
A történelem és az irodalom szerelmesei számára számos érdekes hely található a városban. Veresaev helytörténeti háza-múzeuma és Tula más állami múzeumai, valamint egyszerűen a 18-19. századi ősi épületek - kereskedő- és jövedelmező házak, hivatalos épületek és nemesi birtokok felkeltik a látogatók figyelmét.
A turisták kötelezőeksétáljon végig a "fa" Tulán, a régi utcákon, élje le utolsó napjait. Annak ellenére, hogy sok ház nem túl jó állapotban van, ezek között a faragó mesterek igazi remekei láthatók.
Tula Kreml
Ez némileg eltér a többi orosz hasonló épülettől. A Kreml nem a folyó mögött áll, hanem előtte. Nehéz azt mondani, hogy az építészete lenyűgöző.
A város erődrendszerének részeként azonban az egyik legerősebb orosz erődítmény volt. A Tula Kreml fennállásának teljes története során egyetlenegyszer sem vették el ellenségei. Még a Bolotnyikov-felkelés éveiben is csak elárasztásával sikerült a lázadókat a városból kiszorítani.
A Kreml formája meglehetősen egyszerű. Négyszög alakúra épült. Az alapozás alsó részével fehér kő, a teteje tégla. A falak hossza valamivel több, mint egy kilométer, magassága pedig tíz méter. A Kreml egy tölgyfa cölöpökből álló alapon áll. Nyolc méter mély alapjuk van. Mára az erőd mind a kilenc tornya fennmaradt, ebből négy kerek, a többi négyzet alakú.
Fegyvermúzeum
1989-ben az egykori helyi székesegyház épületében határozták el a gyűjtemény elhelyezését, amelynek kiállításait a Tulai Fegyvergyár évek óta gyűjtötte. Érdekesség, hogy Nagy Péter ezt rendelte el, még rendeletet is kiadott róla. Ma ennek a bölcs döntésnek köszönhetően a turistáknak lehetőségük nyílik megtekinteni a fegyverkovácsok legérdekesebb példányait, Nagy Péter korától egészennapjaink.
Úgy tartják, hogy hazánk legteljesebb gyűjteményét Tulában teszik nyilvános kiállításra. A múzeumban nyomon követheti az orosz fegyverek fejlődését.
Azonban itt nem csak Tula mestereinek mintáit mutatjuk be. A múzeumban lőfegyverek is találhatók, amelyeket Angliában, Japánban, Franciaországban, Iránban, Törökországban, Belgiumban, Németországban és más országokban hoztak létre. A Tsar's Guns gyűjtemény kiállításai különösen csodálatra méltóak.
A mikroszkóp óriási siker a látogatók körében. Mindenki belenézhet egy bolhát, amelyet a híres tulai mester patkolt meg. A múzeumba belépőjegy felnőtteknek 80 rubel, fényképezési engedéllyel 100 rubel.
Nagyboldogasszony székesegyház
A Kreml központjában állították fel kőből. Alapítása 1628-1629-re nyúlik vissza. Kezdetben a Nagyboldogasszony-székesegyház nyári templomnak épült. Jelenleg ez az épület nem csak építészeti szempontból érdekes, hanem művészi értéke miatt is. Az itteni festmények között ritka, az Ökumenikus Zsinatokat ábrázoló festmények láthatók. 2012-ben megkezdődtek a Nagyboldogasszony-székesegyház harangtornyának helyreállítási munkái. Úgy döntöttek, hogy teljesen helyreállítják az egykor hetven méteresre emelkedett haranglábot. És huszonkét haranggal volt díszítve.
Epiphany Cathedral
Ha a Nagyboldogasszony székesegyházban csak nyáron tartották az istentiszteleteket, akkor ebben a templomban egész évben. Jóval később, 1865-ben épültvilágháborúban elesett katonák emlékére. 1892-ben egyedülállónak számított, mert vízmelegítést végeztek benne, ami akkoriban ritkaság volt Oroszországban. De aztán, a szovjet években, a Vízkereszt székesegyházát a repülőklub, majd ezt követően a sportolók rendelkezésére bocsátották.
Tula mézeskalács
Ez a finomság rendkívül népszerű Tulában. Ki nem hajlandó meginni egy csésze teát mézes sütemény mellé? A Tula mézeskalács évszázadok óta elbűvölő ízével és minőségével volt tetszetős. A közelmúltban pedig saját múzeumot is szerzett, amelyben minden látogató megcsodálhatja a különféle "finom" kiállításokat. És minden nagyon régen kezdődött…
Hogyan készült a Tula mézeskalács
Senki sem vállalja, hogy megmondja, ki és mikor készítette el először. A Tula mézeskalács első említése a múzeum 1685-ös kataszteri könyvében található. Korunkig megmaradtak a különleges táblák, amelyek alapján a kortársak megítélhetik a mézeskalácsok változatosságát. Nyírfából vagy körtéből faragták. A fának legalább harminc évesnek kell lennie. A mézeskalács deszkához csak a törzs alsó részét használták fel, amelyet körülbelül öt centiméter vastag darabokra vágtak, és majdnem húsz évig szárították.
A tábla szélei a tartósság érdekében, a kézművesek viasszal vagy gyantával bekenték. Miután a fa elkészült, a faragó-művész elkezdte alkalmazni a rajzot. Lényegében ezek a deszkák voltak azok a formák, amelyeken a Tula mézeskalácsot sütötték.
Leírás
Oroszországban az első mézeskalácsot "mézes kenyérnek" hívták. Elhoztákaz orosz földre a varangiak. A IX században történt. Ekkor tanulták meg Oroszországban azt is, hogy mi az az élesztős palacsinta és az asz alt gyümölcsleves. A mézeskalács akkoriban rozslisztből készült tészta volt, amelyet bogyólével és mézzel kevertek össze, és ez utóbbi összetevő tette ki a teljes térfogat közel felét.
Később gyökereket és erdei fűszernövényeket adtak a mézes kenyérhez. És már a XII-XIII. században, amikor a Közel-Keletről és Indiából különféle egzotikus fűszereket hoztak az orosz földre, a mézeskalács, miután megkapta jelenlegi nevét, szinte teljesen azzá a csodálatos finomsággá alakult, amelyet ma mindenki ismer.
Az íz változatossága a tésztától, összetételétől, az elkészítési és sütési módtól függött. Jelentős szerepet játszottak a fűszerek és adalékanyagok, amelyeket a régi időkben "száraz szesznek" neveztek. A legnépszerűbbek között szerepelt a citrom, a fekete bors, a menta, az olasz kapor, a vanília, a narancshéj, valamint a gyömbér, a kömény, az ánizs, a szerecsendió és a szegfűszeg.
A 18. század végén a Tula mézeskalácsot már Permben és Arhangelszkben, Kurszkban és Harkovban, Kalugában, Novgorodban stb. ismerték. Fokozatosan itt kezdték el létrehozni saját finom mézeskalács-gyártásukat. A tveri mézeskalácsnak voltak üzletei Párizsban, Berlinben és Londonban.
Múzeum létrehozása
1994-ben született meg a kiállítás megnyitásának ötlete. Két évvel később, 1996. október 10-én pedig ünnepélyesen megnyílt a Tulai Mézeskalács Múzeum (cím: Oktyabrskaya St. 45a). kerületben található, meglehetősen távol a történelmi központtól. AlattMúzeum Tula mézeskalács kapott komplexum a XIX. Ezek a Lyalin testvérek, fegyverkovácsok és szamovárkészítők egykori szárnyai voltak. A közvetlen szomszédságban van egy mézeskalács-sütési műhely, valamint egy céges bolt, ahol friss finomságokat és különféle ajándéktárgyakat egyaránt vásárolhatnak a turisták.
Múzeumbejárás
A látogatók a leghihetetlenebb méretű és formájú mézeskalácsokat láthatnak, az apróktól egy fillér méretűtől egészen a pudig. Mindegyik valamilyen különleges alkalom kapcsán készült. A mézeskalács múzeum gyűjteménye történelmi mézeskalácsot, tiszteletbeli, gratuláló, névleges és még sok mást tartalmaz.
A szerencsések egy érdekes esemény, a Tulai Mézeskalács Múzeum által szervezett mézeskalács teázás résztvevői lehetnek. A túra ára száz rubeltől indul tíz percre, és a különböző ízű finom finomságok kellemesen lepik meg a látogatókat. Maguk a mézeskalácsok azonban, amelyeket a szomszédos műhelyben sütöttek, forrón szolgálják fel, és a méz és a vaj elképesztő, egyedi aromájával bírnak. Mindez az eljárás nagyon népszerű a látogatók körében. Talán ezért is vált váratlanul rövid idő alatt nagy népszerűségre a Tulai Mézeskalács Múzeum. Kiderült, hogy csaknem egy hónappal korábban be kell jelentkezni ahhoz, hogy bejuthassunk és vezető kíséretében bejárhassuk a termeket.
Kiállítások
"Az orosz állam története" - ez a neve a helyi "Old Tula" édesipari gyárhoz tartozó kiállításnak. Ez a cég nagy múlttal és tapasztalattal rendelkezikhagyományos nyomtatott mézeskalács készítése a régimódi módon, mégpedig kézzel és kizárólag faformák felhasználásával.
A múzeum és ennek a kiállításnak a legérdekesebb kiállítása egy hatalmas szőnyeg, melynek mérete egy méter x méter. Rá van írva a Staraya Tula CF egészség, siker és boldogság kívánsága. És szó szerint mellette van a legkisebb mézeskalács, amely mindössze ötven grammot nyom.
A Tula Mézeskalács Múzeum az egyik legfiatalabb Tula városában. Közel két évtizedes munkája során nemcsak Tulában, hanem Kalugában, Csehovban és még Moszkvában is népszerűvé vált. Íme egy igazán orosz régi csemege története, amely időtlen idők óta jutott el hozzánk. A mézeskalács-ipar megélte hullámvölgyeit: voltak veszteségek és újjáéledés.
A látogatók az egyedi szőnyeghez kapcsolódó ősi rituálékról és hagyományokról fognak mesélni. Láthatják és összehasonlíthatják, hogyan készül a modern körülmények között, és hogyan néznek ki azok a minták, amelyek régi nyomtatványokon készültek.
Itt bemutatjuk a legkisebb, egy átlagos ötvendollárosnál kicsit nagyobb mézeskalácsot és a legnagyobb - poodot is, amely hazánkban az egyetlen.
