Úgy alakultak a körülmények, hogy az előre megtervezett útvonalunk alaposan megváltozott, és a kijelölt pont helyett Dalianban kötöttünk ki. Kína számomra a paradoxonok országa, és ebben az értelemben Dalian sem kivétel. Természetemnél fogva aprólékos ember vagyok, ezért miközben a Shen-Da gyorsforgalmi úton rohantunk, sok, számomra nem túl kellemes információt sikerült „kiásnom” az interneten. Megtudtam, hogy 2010-ben Dalian kikötőjében (Kína emlékszik erre a tragédiára, mert több tonna olaj ömlött a tengerbe) felrobbant egy olajvezeték, 2011-ben pedig súlyos árvíz volt. A piszkossárga tenger és az árvíz után megmaradt romok megtekintésére készülve fel sem fogtam, hogy az a tiszta, szép és ápolt város, ahová beléptünk, Dalian. Kína ennek a városnak a példáján megmutatta, mennyire törődik az „arcával”.
Csillogó tiszta utcák, zöld pázsit gyengéden körbeöleli az európai építészet épületeit, buja, élénkzöld fák teteje,virágzó cserjék - soha nem mondhatod, hogy a város Kína egyik legnagyobb kikötője. Annyira megtetszett a város, hogy a rossz hangulatnak nyoma sem maradt. Amint elhelyezkedtünk, azonnal elmentünk sétálni. A fordítónk okos nőnek bizonyult. Azonnal azt mondta, hogy Dalian Kína miniatűr. A városban minden megtalálható, ami az országban van: kikötők és egyetemek, luxusüdülőhelyek és nagy építőipari cégek, végtelen strandok és elképesztően tiszta utcák. A fordító így folytatta: „Tudod, mi is valójában Kína? Dalian (fotó) megmutatja. Igaza volt.
Egy hetet ebben a városban töltöttem, és örökre beleszerettem Kínába. Ma már órákon át mesélhetek arról, hogy megdöbbentett a Jézus Szíve Katolikus Templom, hogy szerettem a Zhongshan téren sétálni, milyen szép a partvonal, amely közel másfél ezer kilométeren húzódik. Dalian egy város, ahol az emberek tanulnak, dolgoznak, pihennek, szerelembe esnek. Még nem határoztam meg magamban, miért vált számomra ilyen romantikussá az itt tartózkodásom, de biztosan tudom: a következő évi terveim között az első pont a kínai nyaralás.
Dalian a luxus városa
Van egy hely Dalianban, ahol úgy éreztem magam, mint egy különleges királyi vér. Fél kilométerre a parttól egy kis sziklás szigetet láttunk. A fordító sejtelmesen elmosolyodott, és azt mondta, hogy Baichuinak hívják, és meglátogathatjuk. Kiderült, hogy Baichui csak egy része az üdülőövezetnek, inkábbföldi paradicsom, mint a kínai pártelit egykori nyughelye. Luxusvillák, golfpályák, úszómedencék, mesésen gyönyörű természet vonzza a turistákat a világ minden tájáról. Meglepő módon a mi szabványaink szerint a szállás ezen az üdülőhelyen viszonylag olcsó. Órákig beszélhetsz Dalyanról. Azoknak, akik arra készülnek, azt tanácsolom, hogy feltétlenül látogassanak el minden strandra, menjenek az utcára. Changjianglu, hogy megcsodálhassa a retro villamosokat, feltétlenül simogassa meg a "Guileshi"-t (teknőskő), amely Jinshitanban található, és készítsen képeket az egyedülálló zátonyokról ezen a kormányzati üdülőterületen. Itt egyébként a vásárlók is találnak majd elfogl altságot. Kínában a dolgok nagyon olcsók, de minőségük jóval magasabb, mint az általunk megszokott „importált” kínai fogyasztási cikkeké.
