Olaszországban sok csodálatos történelmi épület található, amelyek évszázadokon keresztül mentek át, és lehetőséget adnak arra, hogy képet kapjunk az elmúlt korokról. Az egyik ilyen történelmi komplexum a Palazzo Barberini. A palota egy időben egy nagyon befolyásos Barberini család lakhelye volt. De azóta sok idő eltelt, és most egy művészeti galéria található a falai között, ahol Raphael, Tizian, Caravaggio, Reni és még sokan mások festményei láthatók. A palota az Ókori Művészeti Nemzeti Galéria szerves része.
A család története
A tizenegyedik században a Barberini család az akkor már gazdag és befolyásos Firenzében telepedett le. A család egyik tagja - Raphael - 1564-ben Oroszországba látogatott Erzsébet angol királynő Rettegett Ivánnak írt levelével. A levél a kereskedelmi kapcsolatok kiépítésével foglalkozott. Ma pedig a palota könyvtárában őrzik Raphael munkáját, amelyben mindent leírt, amit Moszkvában látott utazása során.
Maffeo Barberini járult hozzá a legnagyobb mértékben a család felmagasztosulásához. Apropó. Unokaöccse, Antonio és Francesco bíborosok lettek, a család másik tagja, Taddeo pedig Palestrina hercege lett, és kinevezték a hadsereg tábornokává éssőt Róma prefektusi posztját is megkapta. Magát M. Barberinit választották pápává, és VIII. Urbán pápa néven ismerték. De 1645-ben, halála után nehéz idők következtek az egész család számára. Az új Innocent X pápa került hatalomra, aki bizonyítékot szolgáltatott a Barberini család mindenféle mesterkedéseire és visszaéléseire. Tehát egy nemesi család képviselői szégyenbe estek. Csak később változott némileg a helyzet Mazarin bíboros védnökségének köszönhetően. De már a tizennyolcadik század közepén a család férfi ága megszakadt. Kornélia hercegnő – a család utolsó képviselője – férjhez ment, és lerakta az új ág – a Barberini-oszlop – alapjait.
A Palazzo Barberini története
A palotát kezdetben szinte királyi rezidenciaként tervezték. Az Urbana VIII családjával együtt lakott benne, így a tervek között szerepelt magas rangú vendégek fogadása is. Ez azt jelentette, hogy az épületnek ilyen magas állapotnak kellett megfelelnie.
A középkorban a terület, ahol később a Palazzo Barberini épült, a gazdag Sforza családé volt. Az ő kérésükre épült itt az első kis palota. Alessandro Sforza azonban anyagi gondok miatt 1625-ben eladta a földeket M. Barberininek, akit ekkor már pápává választottak. Az új tulajdonos azonnal hozzálátott a palota újjáépítéséhez. Az építkezés 1627-től 1634-ig folytatódott. Kezdetben Carlo Moderna dolgozott a projekten. A jövőben a tervek fokozatosan változtak. Helyére pedig Francesco Borromini érkezett. Nos, készépítési munkái: D. Bernini és Pietro da Corton.
A nagy palotaépület egy főtestből és két szomszédos szárnyból állt. A város történetében először szép, nagy parkot alakítottak ki a palota körül. Igaz, a mai napig nem maradt fenn, mivel megsemmisült.
A pápa még új adókat is bevezetett, hogy Francesco Borromini időben befejezhesse a gyönyörű építészeti alkotást.
A munkát elég gyorsan elvégezték. Bernini terve alapján először az épület hátsó homlokzata, majd az ablakok és a csigalépcső készült el. Hamarosan a bal szárnyban megjelent a lépcsőháza, négyzet alakú kút formájában. Emellett az építész részt vett a Négy Szökőkút utcára néző épület homlokzatának kialakításában is. Erről az oldalról található a palota főbejárata fémkerítéssel és atlanti formájú oszlopokkal.
San Nicola de Tolentino modern utcája ad otthont az istállóknak. És a Bernini utcában van egy Manezhny udvar és egy színház. A Piazza Barberinitől balra lévő összes épület egy időben elpusztult.
A Barberini család tevékenységei
Tíz éve a család aktív mecénási tevékenységet folytat. A modern Barberini galéria már a XVII. században a művészetek képviselőinek találkozóhelyévé vált. A Barberini Szalont olyan híres emberek látogatták meg, mint Gabriello Chiabrera, Giovanni Ciampoli, Francesco Bracciolini, Lorenzo Bernini és még sokan mások.
Természetesen az idők magasságából Barberini pártfogása inkább úgy tűnik, mint a művészet képviselőinek felhasználásaa palota díszítése és önmaga felmagasztalása. Ezt még az épület belső terei is igazolják. A szalon központi csarnokában van egy lenyűgöző mennyezet, amelyet az "Isteni Gondviselés Diadalának" neveztek. Az óriási vásznat a Barberini családnak szentelték.
Egy másik, nem kevésbé fényűző mennyezetet Andrea Sacchi festett, és "Az isteni bölcsesség diadala" nevet kapta. A festményt szintén Urban VIII-nak szentelték.
Palotai dekoráció
A Palazzo Barberini kétségtelenül fényűző dekorációval büszkélkedhet. Lenyűgöző hely, érdemes megcsodálni a szoborcsarnokot és a márványcsarnokot, amely a komplexum bal szárnyában található. Ezekben a szobrászat klasszikusainak valódi példáit láthatja, amelyek a Barberini gyűjteménybe kerültek. A szoborcsarnok egyébként nagyon híres volt Olaszországban, mert gazdag és szép volt. 1627-től 1683-ig a palota falaiban faliszőnyeg-gyártó műhely működött. Itt készültek az első flamand szövetek, amelyek számos római barokk palota igazi díszeivé váltak.
A kárpitok igazi műalkotások voltak. Da Cortona vázlatai alapján készültek, és Jacopo de Rivere felügyelte a munkát. Az épület utolsó emeletét Francesco bíboros (a pápa unokaöccse) könyvtára fogl alta el. 10 000 kéziratot és 60 000 kötetet tartalmazott.
A palota további sorsa
A pápa 1644-es halála után a Palazzo Barberini-t az új Innocent pápa parancsára elkobozták. VIII. Urbán örököseit sikkasztással gyanúsították meg. De 1653-ban a gyönyörű palota ismét átmentcsaládi tulajdon. Később, a huszadik század elején az örökösöknek a gazdasági válság miatt el kellett hagyniuk a családi palotát. 1935-ben az épület egy részét megvásárolta a Finmare hajózási társaság, amely teljesen újjáépítette. 1949-ben pedig az egész komplexumot az állam megvásárolta. A Barberini család 1952-ben minden szobrát és festményét eladta. Később az épület bal szárnyában egy galéria kapott helyet, míg a jobb szárnyat tiszti értekezletekre használták.
Az épület díszítése és építészete
A palotáról készült fotók nem tudják teljes mértékben visszaadni a palotát. A háromszintes épület a főtestből áll, és két oldalszárnya is van. A birtok teljes területe legyekkel van bekerítve (a klán szimbóluma). A főépület mögött van egy kis óra, ami csak a régi idők apró maradványa. Pedig a kert még most is lenyűgöző.
Az épület bal szárnyát Pietro de Cortona 1630-as években készített freskói díszítik. Carlo Maderna és P. de Cortona nagymértékben hozzájárult a palota egyedi arculatának kialakításához.
Amint már említettük, a jobb szárnyban ősi szobrok találhatók. Rob Barberininek egy egész antik gyűjteménye volt. Sajnos a mai napig csak néhány alkotás maradt fenn. A terem sokáig színházteremként működött, mintegy 200 néző befogadására alkalmas. Az egyik legszokatlanabb látnivaló Francesco Borromini lenyűgöző csigalépcsője.
Antik Művészeti Galéria
Amint említettük, jelenleg a falakbanA palotában található a Nemzeti Ókori Művészeti Galéria. Kiállítása egyébként két épületet foglal el egyszerre - a Palazzo Corsinit és a Palazzo Barberini-t. Egy időben több ismert magángyűjtemény összevonásával gazdag gyűjteményhez jutottak. A kiállítás alapját Nero Corsini műalkotásainak gyűjteménye adta. Később a gyűjtemény Torlonia hercegének gyűjteményeivel, valamint a Monte di Pieta nevű galéria vásznaival bővült. Mindezeket a magángyűjteményeket egyetlen egésszé egyesítették, és a Nemzeti Galériában helyezték el. Köztük Caravaggio, Raphael, Guido Reni, El Greco, Tizian és sok más nagyszerű művész munkái láthatók.
A kollekció büszkesége a reneszánsz mestereinek munkája. A palotában található Raphael „Fornarina”, valamint Caravaggio „Judith és Holofernes” című festménye.
A könyvtár sorsa
Egy időben a palazzo legfelső emeletét egy nagy könyvtár fogl alta el. A lenyűgöző könyv- és kéziratgyűjtemény tanúskodik annak a személynek a magas szintű intelligenciájáról, akihez tartozott. Később az egész könyvtárat a Vatikánba szállították. De azokban a szobákban, ahol korábban a könyvek voltak, most a Numizmatikai Intézet múzeuma található.
Palace Kiállítótermek
Nem sokkal ezelőtt a palotát bezárták öt évig tartó helyreállítási munkálatok miatt. Az épületet 2011-ben nyitották meg újra a látogatók előtt. Jelenleg 34 termet láthatnak a vendégek az épületben. 2014 novemberében pedig magának Cornelia Constance Barberininek több további szobája is megnyílt a második emeleten.palota. 1955-ig bennük éltek az egykori nagy család utolsó örökösei. Csodával határos módon megmaradtak itt a belső terek és berendezési tárgyak, amelyeknek köszönhetően a kortársak képet kaphatnak a XVIII. századi nemesség ízléséről. Ezek a termek azonban csak bizonyos napokon látogathatók. Előzetes egyeztetés alapján minden hónap első szombatján várják a vendégeket túracsoportok számára.
A palota környéke
A Maderno által tervezett palotakomplexum egy része az épület mögött található kert volt. Díszes sövényekkel és gyönyörű virágágyásokkal díszített. Kezdetben a kert nagyon nagy területet fogl alt el. Elrendezéséhez Barberini bíboros, a pápa unokaöccse meghívta Cassiano dal Pozzo természettudóst és botanikust, aki mindenféle egzotikus növényt termesztett a területen, és különféle állatok éltek itt: szarvasok, struccok, sőt tevék is. A tizenkilencedik század végén azonban Rómát az olasz királysághoz csatolták, ezzel összefüggésben a kerti telkeket minisztériumi épületek építésére kezdték el értékesíteni. Ezenkívül 1936-ban Mussolini rendeletével a föld nagy része Ascanio di Bazza gróf kezébe került. Ennek eredményeként a modern kert az eredetihez képest igen szerény méretű.
Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy hosszú története során a palota épülete alig változott. Az épület egyetlen kiegészítő dísze a Francesco Azzurri által tervezett szökőkút volt.
Egyébként megépült a Négy Szökőkút utca kerítése és a főbejárati kapucsak 1865-ben. Az atlantisziak szobrait Sipione Tadolini tervezte és készítette, aki egy híres szobrászcsaládból származó örökös építész volt.
Társszerzők vagy versenytársak
A palota felépítésében és díszítésében több építész is közreműködött. Az építkezést Carlo Maderna kezdte, aki jelentősen megnövelte az eredeti Villa Sforza reneszánsz épületét. Végül is az építész azzal a feladattal szembesült, hogy egy igazi remekművet építsen. De Madernónak soha nem sikerült befejeznie a megkezdett munkát, és saját szemével látnia a kész palotát. Halála után Jean Berini lett a munka vezetője, aki Maderno unokájával, Francesco Borrominivel dolgozott együtt.
A szakemberek továbbra is aktívan vitatkoznak arról, hogy mennyit változtattak vagy őriztek meg a palota eredeti kialakítását. Végül is nyilvánvaló, hogy az épület egyes részei nagyon ellentmondásosak, ami még az építészettől távol állók számára is észrevehető. Úgy tartják, hogy a monumentális lépcső, a főbejárat Bernini munkája. Talán ezzel szemben csigalépcsőt építettek, ami a felsőbb szintekre vezet. Ő vezetett Barberini bíboros könyvtárába.
Turisták véleménye
A gyönyörű palotát meglátogató turisták szerint az épületet és művészeti gyűjteményét érdemes megnézni. Egyébként a palota (a fotó a cikkben található) szerepel az utazók kötelező listáján. Természetesen a festménygyűjteménynek az a része, amelyet a Palazzo Barberiniben tárolnak, nem olyan nagy, de itt nagyon híres alkotások láthatók, amelyek méltóak a vendégek figyelmére.
Az épület építészete és belső dekorációja valóban lenyűgöző. A komplexum egykor nagyszabásúan épült, de még ma is a mai napig fennmaradtak képet adnak azokról az időkről.
A palota falai között található Nemzeti Galéria hétfő kivételével egész héten nyitva áll a látogatók előtt. A turisták megjegyzik, hogy a palazzo nem zsúfolt, így nyugodtan láthat mindent, ami érdekli. Itt nincsenek nagy tömegek, mint a város más érdekes helyein.
Nemcsak maga az épület érdemel figyelmet, hanem a kert, vagy inkább a belőle megmaradt kis rész is. Nos, a galéria festményeiről nem kell beszélni. Az itt bemutatott remekművek az egész világon ismertek. Ezért Rómában érdemes megnézni a város legfontosabb nevezetességeit, köztük az utánozhatatlan Palazzo Barberini-t.
